4 - Be sexy

Ashley háza előtt ültem a kocsiba, és vártam, hogy a legjobb barátnőm végre méltóztasson beszállni az autómba. Ez pár perc elteltével be is következett.

„Úristen!” döbbent le „Mi a szar van rajtad?” végignéztem magamon. Egy fehér haspóló, amiből ki-ki látszik a fekete melltartóm. Oldalt annyira fel van hasítva, hogy éppen hogy csak egybe tartja valami kis anyag. Ehhez egy fekete szaggatott nagyon pici rövidnadrágot vettem fel, amiből eléggé kilátszott a fenekem, és hogy ezt az egészet megkoronázzam felvettem anyám húsz centis fekete magassarkúját.

„Ruha” mutattam röhögve magamra.

„Többé-kevésbé” nézett rám furcsállva Ash. „Be fognak egyáltalán így engedni a suliba?”

„Hát, remélem.” gondolkodtam el.

„De most komolyan, kivel fogadtál?”

„Ez egy bosszú.” kacagtam fel.

„Bosszú? Át mentél mazochistába?” vonta fel a szemöldökét.

„Nem magammal szembe irányuló bosszú.” forgattam meg a szemeimet, majd elindítottam a kocsit.

„Minden esetre nagyon úgy néz ki hogy a suli kurvája címére pályázol ezzel a gönccel.” csúszott lejjebb az ülésben. „Nem bántás.” tette gyorsan hozzá, mire vigyorogva rácsaptam a combjára.

„Nem lopom el a posztod nyugi.”

„Hé!” nézett rám tettetett sértődöttséggel, majd mindketten elnevettük magunkat.

„Csak első órán lesz ez rajtam, utána átöltözök.” mondtam miközben bekanyarodtam a kávézóhoz.

„Még is csak fogadás.” nevetett Ashley miközben kiszállt a kocsiból.

„Ismétlem, bosszú.” forgattam a szemem, és én is kipattantam a járgányból.

„Mi is az első órád?” nézett rám, miközben bezártam az autót.

„Mi hétfőn és kedden az első órám?” néztem a barátnőmre.

„Ömmm...” gondolkodott el. „Biosz!” bökte ki. „Hé!”

„Mi van?” néztem rá és elindultunk a bolt bejárata felé.

„Mit tettem én ellened?”

„Semmit, mert?” néztem rá értetlenül.

„Tuti hogy rajtam akarsz bosszút állni azáltal hogy megfekteted Myron-t.” hisztizett, én meg hirtelen köpni nyelni nem tudtam.

„Hogy mi?” nyögtem nagy nehezen. „Azt a tuskót? Ugyan kérlek. Pont, hogy őt akarom felhúzni.”

„Tuskó? Kikosarazott vagy mi?” kacagott „Amúgy meg ezzel a ruhával... Hmm... Végül is összejöhet. De talán óraközben még ledobhatnád a pólód, és akkor tuti hogy neki annyi.”

„És röpülök a suliból.” mondtam hitetlenkedve. Miközben beléptem az üzletbe.

„Hé, valamit valamiért!” mosolygott rám mint egy dilis.

Megint ügyesek voltunk Ashley-vel, és nem figyeltük a csengőt. Ashley most föcire ment, én meg bioszra. Még normális esetben is úgy néznek rám későként mintha embert öltem volna, de ebben a cuccban... Lépésről lépésre bizonytalanabb lettem, ám mikor a terem elé értem valami megmagyarázhatatlan önbizalomturbót kaptam, és beléptem a teremben. Végigszambáztam a padok között, és leültem Myron mellé, akinek az általában érésektől mentes arcán látszott hogy meglepődött. Rámosolyogtam a tőlem telhető legszexibben. Mr. Jones megköszörülte a torkát, mire rá néztem.

„Ms. Miller! Kettőből kétszer késett ezen a héten!” nézett rám mérgesen.

„Elnézést” mondtam, nem túl nagy átéléssel. Azon igyekeztem, hogy minél jobban kiakasszam azt a tuskót, aki éppen mellettem ül.

Mr. Jones nekikezdett a tanórának, én meg Myron-t kémleltem, aki megint a füzetébe firkált. Valahogy fel kell hívnom magara a figyelmet... Eszembe is jutott egy zseniális terv... Csak nagyobb baj ne legyen belőle... Óvatosan kicsatoltam a melltartóm.

„Hé!” suttogtam, és megböktem Myron-t.

„Mi van?” nézett rám.

„Ki kapcsolódott a melltartóm! Lennél olyan cuki hogy bekapcsolod? Nem érem el.” húztam el a szám, miközben azt kántáltam magamban, hogy 'Ne röhögd el magad! Ne röhögd el magad!'. Alig észrevehetően de elpirult a kérésem hallatán, majd ismét összeszedte magát és az a halvány pír is eltűnt az arcáról, majd jellegzetes féloldalas mosolyával kémlelte az arcom.

„Mi hasznom lesz belőle?”

„Meg lesz az éves jó cselekedeted?” vigyorogtam ismét a tőlem telhető legszexibben.

„Miféle játékot játszol Lucy Miller?” kérdezte gyanakodva.

„Én? Kikérem magamnak!” adtam az ártatlant. Még pár másodpercig kémlelte az arcom, majd felsóhajtott.

„Fordulj!” adta ki a parancsot, így az ablak felé fordultam a testemmel, így pont háttal voltam neki. Éreztem, hogy benyúl a pólóm alá, és a melltartóm után matat, ám még mielőtt megtalálta volna egy könyv csapódott a padján.

„Myron Hale, mi a francot csinál maga?” kérdezte mr. Jones. Hupsz.

„Kikapcsolódott a melltartója, és megkért, hogy kapcsoljam be, mert nem éri el.” válaszolt nyugodtan.

„Nem tudta, vagy nem akarta?” sutyorogta valamelyik osztálytársam, de meghallottam. Na, úgy néz ki mégis megkapom a suli kurvája címet.

„Azt hiszi beveszem? Ne hogy elrontsa a legjobb diákom, mert a végén még meggondolom, hogy adok-e lehetőségek a javításra!” dühöngött mr. Jones.

„Ez az igazság.” vonta meg nemtörődöm stílusban a vállát.

„Az igazgatóiba! Mars!” kelt ki magából a tanár. Majd a tekintete átsiklott rám. „Maga is!” Hát... Nem épp úgy sült el ahogy vártam... Kimentünk Myron-nal a teremből, majd ő elindult az iskola kijárata felé, ami totál ellenkező irányba van az igazgatóival.

„Hé, te meg hova mész?” kérdeztem.

„Nincs kedvem az igazgatóval való társalgáshoz, de neked jó szórakozást hozzá!” intett vigyorogva.

„Várj meg!” mentem utána olyan gyorsan amennyire a húsz centis magassarkúm engedett.

„Nem!” mondta.

„Mi az hogy nem?” mentem utána továbbra is.

„Így is utál a biosz tanár. Azt hiszi elrontom a szeme fényét. Ha megtudja, hogy egyikünk se ment el az igazgatóhoz, ráadásul ellógtuk a nap hátralévő részét akkor pláne elástam magam a szemébe.”

„Önálló ember vagyok önálló akarattal, és lógni akarok!” jelentettem ki, mire horkantott egyet.

„Akkor ezt magyarázd meg annak a faszfejnek is. Míg ez nem következik be, te maradsz itt.” bökött arra a helyre ahol álltam.

„Nem kényszeríthetsz.” mosolyogtam rá pimaszul, és csökkentettem egy méterre a köztünk lévő két méteres távolságot. Myron gyilkos pillantással mért végig.

„Nem fogok egy hisztis picsa miatt megbukni.” mondta mérgesen.

„Nem miattam, hanem a lustaságod miatt.” javítottam ki.

„Jó. Menj!” intett a kijárat felé, viszont nem látszott rajta, hogy ő annyira menni kívánkozna.

„Te nem jössz?” kérdeztem.

„Nem, mert nagyságos asszon fejébe vette, hogy lógni fog.” mondta idegesen.

„Egyedül nem buli.” húztam el a számat. Igazából eszem ágába se volt lógni, viszont egyedül bemenni az igazgatóhoz se akartam.

„Ne szórakozz velem. Vagy elmész, és én bemegyek az igazgatóhoz, vagy elmegyek, és te mész az igazgatóhoz.”

„Nem lehetne, hogy együtt megyünk az igazgatóhoz?”

„Szóval innen fúj a szél.” vigyorodott el. „Félsz egyedül bemenni a dirihez.”

„Mi?” vontam fel a szemöldököm. „Ja, igazad van.” vontam meg végül a vállam.

„Gyáva.” csóválta a fejét.

„De büszke!” hajoltam meg.

„Túl sokra becsülöd magad.” fintorgott. Szívem szerint fejbe dobtam volna valamivel, és részleteztem volna az anyja munkaköri leírását, de túl jól nevetek.

„Akkor..?” néztem kérdőn Myron-ra.

„Mi van?”

„Akkor megyünk együtt az igazgatóhoz?”

„Indulj!” biccentett. Mivel kételkedtem abban, hogy jönne utánam, ezért továbbra is egy helyben álltam. „Ha nem indulsz el most azonnal haza megyek, és mehetsz egyedül.” közölte nemes egyszerűséggel, mire én eme motiváció hallatára elindultam. Alig tettem pár lépést érzetem, hogy benyúl a felsőm alá.

„Hé!” fordultam felé.

„Mi van már megint? Neked teszek szívességet, mert ha jól emlékszem, nem maradt lehetőséged becsatolni a melltartód.” mondta, és megint úgy fordított, hogy háttal kerültem neki, és végre becsatolta a melltartóm.

„Kösz.” mondtam.

Már csak pár méter választott el az igazgatóitól, mikor megálltam.

„Tudod mit?” néztem Myron-ra.

„Fejezd már be a szervezkedést könyörgöm!” tette össze a két kezét.

„Lógjunk már el! Majd segítek bioszból! Esküszöm olyan jól foglak tanítani, hogy év végére még a hármast is megkapod! Sőt! Még puskákat is csinálok neked, de ne kelljen be mennem az igazgatóhoz kérlek!” néztem könyörögve Myron-ra. Egy percen keresztül farkasszemet néztünk míg végül sóhajtott.

„Hova óhajtasz menni?