1 - The new

Egy átlagos kisvárosban élek, ahol soha nem történik semmi. A napok rutinszerűen telnek. Néha-néha péntek esténként tartanak pár bulit, hogy színesítsék a gimis éveket, bár, hogy az igazat megvalljam sosem aratnak hatalmas sikert az ilyesfajta összejövetelek. Legalábbis számomra nem okoztak maradandó emléket.

Most is, mint általában, reggel hatkor az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Fél óra alatt szalonképessé varázsoltam magam, majd az asztalon hagyott ebédpénzemet elrakva mentem a kocsimhoz. Igen, erre felé lehet már 16 évesen is jogsit szerezni. A kocsit meg szülinapomra kaptam. Egy igazi csoda. Mármint, az a csoda, hogy még gurul. A hátsóülésre dobtam a táskám, majd elindultam felszedni a barátnőm. Röpke öt perc alatt odaértem hozzá, de hiába vártam nem akart jönni. A kormányon doboltam az ujjaimmal, majd miután már tíz perc is eltelt felhívtam a mobilját. Háromszor csengett ki, mikor a hangposta megszólalt. A telefonom az anyósülésre dobva szálltam ki a kocsiból. Odasétáltam az ajtóhoz és rátenyereltem a csengőre. Nem aggódtam, hogy felverem a szüleit, ugyanis Ashley barátnőm szülei – szint úgy mint az enyémek – már hajnalban elindulnak dolgozni, mivel a szomszéd városban van munkahelyük. De szerintem ez a gimibejárók szüleinek 90%-át érinti.

Nem tudom menyit álltam kint a csengőt nyomva, mikor egy elég nyomott Ashley ajtót nyitott.

- Leszállhatnál a csengőről - mondta álmosan mire elengedtem az említett tárgyat. - Mi a helyzet?

- Ömm. Suli. - néztem értetlenül a rózsaszín pizsamában feszítő barátnőmre aki hirtelen lesápadt.

- Nem vasárnap van?

- Attól tartok nem - válaszoltam és minden idegszálammal igyekeztem nem elröhögni magam.

- Oké, mindjárt jövök! - kiabálta Ashley már az emeletről. 

Mosolyogva becsuktam az ajtót, majd visszaültem a kocsiba. Míg barátnőmre vártam bekapcsoltam a rádiót. Három szám végighallgatása után telje harci díszben ugrott be a kocsiba.

- Mennyi az idő? - lihegte.

- Hét húsz - válaszoltam a műszerfalra pillantva.

- Akkor még időbe vagyunk - döntötte hátra az ülését.

- Bemenjünk egy kávéért? - pillantottam rá mosolyogva.

- Ühüm - morogta félálomban. Igen, Ashley bárhol és bármikor elalszik. 

Kikapcsoltam a rádiót, hogy ne zavarja, majd elvezettem a kedvenc kávézónkba. Vettem két jó erős kávét, majd vissza mentem a kocsiban szunyókáló Ash-hez, aki amint megérezte a forró energia dús ital illatát magához tért és mohon beleivott a poharába. Majd egy kisebb sikítással konstatálta, hogy forró, mire felkacagtam. Mivel lassan kezdődött a suli, ezért nem maradtunk a parkolóba meginni, hanem indultunk is a suli felé. Mire beértünk már háromnegyed volt. A bejáratnál elváltak útjaink. Én mentem bioszra a B szárnyba, Ashley meg algebrára a C szárnyba. Most úgy döntöttem majd csak következő szünetben pakolok be a szekrényembe így egyből a teremféle vettem az irányt. Komótosan felcammogtam a második emeletre, majd célba vettem azt termet ahol az órám lesz. Már az egész osztály bent volt. Leültem a hátsópadsorokban található helyemre, majd elővettem a táskámból a cuccom. Alig hogy végeztem a művelettel a tanár belépett. Nem nagyon figyeltem, ami ritka. Legalábbis ennél a tantárgynál, hisz ez a kedvencem, nem véletlenül vagyok belőle kitűnő. Nagyjából húsz perce mehetett az óra, mikor egy számomra ismeretlen srác sétált be a terembe. Oda sétált a tanári asztalhoz, lerakott egy papírt, amit miután mr. Jones aláfirkantott bedobott a táskájába, és megcélozta az egyetlen üres helyet, ami mellettem volt megtalálható.

- Khm. Ő az új diákunk. Myron Hale, segítsetek neki beilleszkedni - mondta mr. Jones.

Egész órán az új diákot bámultam. Ahogy elnéztem, őt se nagyon hatotta meg a tanóra. Mikor kicsengettek, egyből mint akit puskából lőttek ki hagyta el a termet. Pedig beszélni akartam volna vele. Csalódottan szórtam a táskámba a holmim, és indultam meg a szekrényem felé. Miután elpakoltam a fölösleges dolgaim egyből megjelent egy visítozó Ashley.

- ÚRISTEN - sipárgott mellettem mint egy dilis.

- Mély levegő Ashley - fogtam meg a barátnőm mindét vállát.

- Úristen! Láttad azt az új cuki srácot? - kérdezte izgatottam.

- Aham. Együtt járunk bioszra - válaszoltam.

- Ne mondd, hogy nem jön be! - vonta fel a szemöldökét, de még válaszolni se engedett, mikor egy sóhajjal újabb monológba kezdett. - Most utálnom kéne téged. Nem csak egy órára jártok de még szekrény szomszédok is vagytok - csóválta a fejét.

- Mi? - vontam fel a szemöldököm.

- Jaja. Figyeltem miközben a szekrényében matatott - vigyorgott.

- Na jó. Hagyjuk. Éhes vagy? -  kérdeztem és a büfé felé biccentettem.

- Mint a farkas -  fogta meg a kezem és kezdett el húzni, hogy minél gyorsabban tudjon kajához jutni.

A nap további részében is hallgathattam, hogy milyen helyes a titokzatos új gyerek, akiről csak azt tudni, hogy Myron Hale-nek hívják.